Mezei Elmira: Autoimmun Szakácskönyv

Az autoimmun betegségek nem egyik napról a másikra alakulnak ki. A tünetek megjelenése előtt a rejtett gyulladások és az önpusztító mechanizmusok akár hosszú éveken át rombolhatják a szervezetet. Ezt a folyamatot jelöli az úgynevezett autoimmun spektrum kifejezés: a skála egyik végén a még észlelhetetlen változások, a másik végén pedig az életminőséget már súlyosan károsító, akár teljes működésképtelenséghez vezető állapotok találhatóak. Minden autoimmun betegséggel küzdő ezen a skálán helyezkedik el valahol.
Előfordulhat, hogy komolyabb tünetek soha nem jelentkeznek, csak a lappangó, krónikus kellemetlenségek, mint az elhízás, a lelassult gondolkodás, a hangulati ingadozások, a szüntelen fejfájás, az allergiák, a depresszió, az alvásproblémák, a felborult bélflóra-egyensúly, az ízületi fájdalmak és nem utolsósorban a megmagyarázhatatlan, krónikus fáradtság. Ezeket a szimptómákat – konkrét diagnózis hiányában – gyakran a „stressz” számlájára írják.
A nevesített autoimmun betegségeken kívül egyre többször fedezik fel olyan testi-lelki bajok hátterében is az autoimmun folyamatokat, melyeknél eddig nem gyanakodtak ilyen összefüggésre. Sajnos szinte mindenki hallott már a leggyakrabban előforduló autoimmun betegségekről: az 1-es típusú cukorbetegségről, a szklerózis multiplexről, az amiotrófiás laterálszklerózisról (ALS), az Alzheimer- és a Parkinson-kórról, a bélrendszert érintő kolitiszről, a Crohn-betegségről és az irritábilis bélszindrómáról, a sokízületi gyulladásról, a pajzsmirigybetegségekről (Hashimoto- és Graves-Basedow-kór), az alopéciáról (foltos kopaszodás), és a sort még folytathatnánk. Ezek között vannak olyanok, amelyek az életmód és étrend szigorú betartásával kontrollálhatók, teljesen vagy nagyrészt tünetmentessé tehetők, másoknál a már kialakult károsodás nem visszafordítható, de a további állapotromlás megelőzhető, lassítható, illetve a gyógyszeradag csökkenthető.
Mivel az autoimmun betegségek kialakulásában három tényező biztosan szerepet játszik (örökletes faktorok, környezeti hatások és áteresztő bélszindróma, vagyis az ezt kialakító életmód), ezért tanácsos átgondolni, hogy ezek közül melyikre van leginkább befolyásunk? A válasz nyilvánvaló: a harmadikra, vagyis arra, hogy mit eszünk, mit iszunk, hogyan élünk.
Mindennek tükrében talán a legfontosabb, hogy mi az, amit nap mint nap enni kell ahhoz, hogy a szervezet tápanyagraktárai feltöltődjenek, az emésztőrendszer tisztuljon és gyógyuljon. A gyulladásfokozó ételektől való tartózkodás csillapítja a szervezetben zajló autoimmun folyamatokat, de az egészséghez jóltápláltság is kell, amit csak úgy lehet elérni, hogy tudatosan a lehető legmagasabb tápanyag-sűrűségű ételekre alapozzuk a napi étkezésünk.

MEZEI ELMIRA, táplálkozási tanácsadó és reformszakács, a hazai paleo mozgalom egyik úttörője, számtalan egészséges és ínycsiklandó étel megálmodója, tucatnyi nagy sikerű szakácskönyv szerzője, saját indíttatásból vágott bele egy igen szigorú, nyolchetes autoimmun diétába. A kúra annyira hasznosnak és sikeresnek bizonyult, hogy azóta is eszerint főz és él. Az Autoimmun szakácskönyvben összegyűjtötte ezeknek az ételeknek a receptjeit. A kötet előszavában felvázolja, pontosan mit is értünk autoimmun betegségek alatt, a bevezetőben pedig megosztja az olvasókkal a saját történetét, így minden sorát a személyes érintettség és a saját tapasztalat hitelesíti.